A hét elején egy rehabilitációs kezelésre mentem korházba, a már kialakult gerinc problémáim miatt, ahol szokásos vizsgálatok során, csináltak egy cukorterhelést. Az éhomi mérés eredménye azt mutatta, hogy ugyan jóval magasabb mint a régen mért értékeim a 4,7 mmol/l, mert 6,0 mmol/l-t mértek, ami elméletben még jó eredmény és elfogadott, viszont a cukor terhelés a normális 10 mmol/l-től jóval magasabb 2 h után 13 mmol/l volt, ez még nem cukorbetegség, de már a kapujában vagyok. Szerencsére ezen még sokban lehet változtatni, főleg súlycsökkentéssel, és életmódváltással diétával, bár már a selytjeim nem úgy veszik fel a cukrot mint korábban.
Tapasztalatból tudom, hogy nem könnyű az életmódváltás, mert már 3 éve, átalakítottam folyamatosan az étkezésemet és eddig fogytam 30 kg-ot. Sajnos ez a folyamat most megállt, részben az én hibámból is, habár az étkezési szokásaimon nem változtattam, mert próbáltam figyelni az alapanyagokra, viszont a munkaközbeni étkezésemet rábíztam különböző ételfutárokra, ahol nem feltétlenül azokkal az alapanyagokkal készítették az ételeket amiket én használok, mert sokszor találkoztam a felsorolt alapanyagok között fehér liszttel, amit saját magam nem tennék bele az ételeimbe már. A rossz szokások ismételt bővítésével sokszor inkább nem ettem, de ez sem tett jót az amúgy is rosszulműködő anyagcsere rendszeremnek, mivel pajzsmirigy alulműködésem is van, hogy legyen még hab a tortán. Ez utóbbi gyanítom gyerekkorom óta van, mivel 8 éves koromtól túlsúlyos voltam.
A kialakított rossz szokásaim, amit fiatalkoromtól kezdve műveltem a testemmel, azt eredményezte, hogy megszaporodott a súlyom és elértem egy olyan súlyhatárt 160 kg-ot, ahol azt mondtam ez már nem mehet így tovább. Ezt részben köszönhetem még a folyamatos ülő munkámnak, ami miatt nagyon keveset mozogtam, ezzel ki is alakítottam a gerincsérveket - bár az első sérvet egy baleset során szereztem 2000-ben - és a rendszeresen jelentkező fájdalmak miatt, kevesebbet mozogtam és majdnem elhagytam a járást, amivel természetesen tovább növeltem súlyomat.
Ennek következménye: Ettem - nem mozogtam - ültem - betegségek - elhízás.
A nem mozgás miatt, ha csak kevés kalóriával is többet eszünk, folyamatosan ránk rakódik a zsír.
Ezt a blogot azért nyitottam, hogy részben nekem is segítsen a célom elérésében, de ha már a saját történettemmel egy - két ember életét megváltoztatom és helyes útra terelem, az már csak bónusz számomra.
A héttől a dietetikusom szerint a következő diétát kezdjük el, ami 160 g szénhidrátot és 1400 kalóriát tartalmaz. Ezzel több mindenen szeretnék változtatni, elsősorban szeretnék fogyni, természetesen a cukromat rendben tartani és mozogni, menni amit már lassan teljesen elfelejtettem.
Mindenkinek hajrá, hogy elérjük a célunkat. Akaratra fel. :) Fejben dől el, más sajnos nem tud segíteni rajtunk, csak buzdítani tud. Kérlek senki ne erőltesse a másikra az akaratát mert azt éri el azzal, hogy bemakacsolja magát úgy mint én is mikor a súlyommal kapcsolatban sokáig piszkáltak, annál inkább nem csináltam ami helyes lett volna. Ma már lerázom ezeket a dolgokat, és inkább beolvasok annak aki mondja.
Persze vannak történeteim, amikor egy maga sem vékony orvos azt közli veled aki 30 kg-ot fogytál, hogy fogyjon le. Nagyjából kiröhögöd, mert igen csak nem hiteles. De egészen más lenne, ha azt kérdezné, az amúgy is Öntelt orvostársadalom - nem tudom miért, én is értelmiségi vagyok csak más pályán - Szóval ha legalább azt kérdezné, hogy szeretne változtatni ezen az állapotán, mert sajnos igen nagy súllyal rendelkezik, kapot-e már segítséget ebben? Egészen más lenne a beszélgetés is, azzal az orvossal, s emiatt csodálkoznak, ha az emberek nem mondják meg az igazat, vagy eltitkolják problémáikat. Pontosan ezek a problémák miatt a héten hallottam egy nénitől, hogy nem mondta meg az orvosnak milyen az állapota, mert úgy kérdezte őt az orvos, hogy a néni agyvize felment, és emiatt nem a valóságot mondta hanem a valótlant, hogy már fut mint a nyúl, pedig alig bírt mozogni a járokerettel is. Egyébként beszéltem a nénivel és tiszta volt az elméje, de ennek kapcsán mondta, hogy minek kérdeznek tőle ilyeneket nem látják, hogy alig mozog? Ezt el lehetett volna kerülni, ha a vizitelő főorvos előbb a kezelőorvosát és a gyógytornászát kérdezi és nem nézik hülyének az idős embert, és az amúgyis kiszolgáltatott állapotában nem alázzák meg, még ha tele is van a hócipőjük a sok zavart állapotú emberrel - vagy csak a dilis türelmetlen betegekkel.
Orvos társadalomnak üzenem, hogy nem kell átérezni a beteg problémáját, mert abba beleőrülhet, de legyen egy picit türelmesebb, és próbálja kihúzni a fejét, és lássa a környezetét, ne legyen öntelt, legyen csak ember és lásson engem úgy mint a hozzátartozóját. Nem kell szeretnie, csak tudja, hogy mit érezhet az az ember.
Természetesen vannak az orvosok között is kivételek azoknak nagyon köszönöm, hogy emberek tudtak maradni és partnerként kezelnek.
Amit tudni kell rólam, 50 feletti, informatikus közgazdász vagyok, és Önző módon első sorban természetesen a saját életemen szeretnék javítani, de ha ezzel segítek másokon is az már fél siker.